Csapatunkban újabb ötlet vetődött fel, amely által közelebb kerülhettek a magyar K-pop fandomot meghatározó személyekkel, hisz ki ne olvasna szívesen egy interjút kedvenc írójával, oldalvezetőjével, videósával, stb.?
Egy kisebb kihagyás után egy általatok kért személlyel készítettünk interjút. Noel és Makkné után ismét egy írót - Sumire Lee-t faggatuk. Fogadjátok sok szeretettel a vele készült interjúnk!
1. Először is szeretnénk megköszönni, hogy elfogadtad a felkérésünk! A fanfictionös csoportokban nem ismeretlen a neved, de ha esetleg valaki mégsem ismerne, bemutatnád magad pár sorban?
Én köszönöm, hogy gondoltatok rám!
Ez egy elég nehéz kérés.:D Mivel leginkább rövid történeteket, egyperceseket írok, így hosszabb írást, amivel „közismertté” válhattam volna, nem tudnék említeni azoknak, akik nem ismernek. Talán a legjellemzőbb ismertetőjegyeim az angst műfaj, a kevert shipek, jrock x kpop shipek és… a bonyolult (értelmetlen) fogalmazás.:D De azért reménykedem az új olvasókban, haha.
2. Emlékszel még rá, hogy mikor kezdtél el írni? Milyen hatással van rád, és a mindennapi életedre az írás?
Természetesen. Augusztusban lesz két éve, hogy elkezdtem az írás felé tekintgetni. Addig eszembe sem jutott, hogy ilyen formában is le lehet foglalni az agytekervényeket. Akkoriban egyáltalán nem vettem komolyan és nem is terveztem hosszútávra vele. Mostanra azonban már akkor is azon töröm a fejem, mit lehetne ismét írni, mikor épp csak pár percre van időm elgondolkodni.
3. Mindenki tudja, hogy a legtöbb író nem szívesen tekint vissza az első történeteire. Te hogyan éled meg ezt?
Számomra azok a történetek az alapkövei mindannak, ahol most tartok. Nem hiszem azt, hogy sikerült mindent kihoznom magamból, hiszen rengeteg mindent látok, amin próbálok a mai napig javítani, leginkább kisebb sikerekkel. De úgy gondolom, az író első történetei azok, amik megmutatják, honnan indult, milyen utat tett meg. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy ha az első publikálástól indulva végigolvassa az ember a közzétett történeteket, akkor azt is látja, merre halad az író jelenleg.
4. Igazán kíváncsiak vagyunk a véleményedre! Hogyan gondolod, mennyit és miben fejlődtél mióta elkezdtél saját történeteket írni?
Sokat fejlődtem, de nem eleget. Szerintem sokban segítik az embert azok az emberek véleményei, akik őszintén meg merik mondani, hol vétett hibát és hol vannak olyan jelenetek, amik azt mutatják, tett egy lépést előre. Nekem nem is egy ilyen személy állt rendelkezésemre, akiknek a mai napig rettentő hálás vagyok – és mindvégig leszek is.
Eleinte a történeteim nem szóltak másról csak a cselekményről. Hiába volt rövid terjedelmű, minél több előrehaladást ki akartam hozni belőle. Az utóbbi időben úgy érzem, átestem ezzel kapcsolatosan a ló túloldalára: az érzelmek olyannyira jelen vannak, hogy a cselekménynek nem hagynak helyet. Talán a most futó történetemre tudnám azt mondani, hogy bár nem világot megrettentő történésekkel rukkol elő, de mégis együtt van jelen az érzelem a cselekménnyel.
Kezdésnél a párbeszédeim túl egyhangúak voltak. Nem lehetett érezni, hogy két külön személyiség beszélget egymással. Aztán ezzel is elmentem a végletekig: vannak olyan írásaim ebből az időszakból, mikor egyáltalán nem került bele kommunikáció a szereplők között. Ezzel még küzdök, szerintem még mindig nem sikerült megtalálnom az arany középutat.
Az első történeteimben egyáltalán nincsenek karakterjellemzések, sőt leírások se nagyon. Amint említettem, nekem a cselekmény előre vitele volt a fő, nem más. Talán ezekkel bajlódtam a legtöbbet. Még a leírás egyszerűbb, hiszen ki nem tud körbeírni egy szobát vagy lakást? De ahhoz, hogy az ember tényleg maga előtt lássa, és úgy érezze, ő is ott van, több kell ennél. Ezzel voltaképp szerintem már nincs olyan sok bajlódásom, ám a karakterek jellemzésével annál inkább. Ez is egy olyan pont, amiben nem keveset fejlődnöm kellene még.
Végül pedig a helyesírás. Az ember addig, míg nem kezd el írni, teljes mértékig meg van bizonyosodva arról, hogy a nyelvtan tudása milyen kimagasló, hiszen az iskolában az érdemjegyek és a magyartanár is ezzel biztatja. Én is így hittem. Ám hamar rá kellett ébrednem, hogy a helyesírásom a béka segge alatt volt. Szerintem elég hamar sikerült ezzel kapcsolatban felhoznom magam, ez volt a legkönnyebb rész a fejlődésben. De nincs olyan, amikor ne kellene még nekem is kinyitnom a helyesírási kéziszótárt, mikor épp elbizonytalanodok egy szó helyességében. Én ezt mindig úgy dolgoztam fel, hogy természetes dolog. :D
5. Aki ismeri az írásaid, tudja, hogy főleg fiú x fiú kapcsolatokkal, azaz a yaoival, illetve lány x lány, yuri kapcsolatokkal találkozhat. Van kedvenc párosod? Milyen nehéz eldönteni, hogy kikkel írj?
Kifejezetten egy kedvenc párosom nincs. Számomra sosem az volt a fő, kikkel íródik egy történet, így nálam sem ez határozta meg, mikor épp milyen ötlettel állok elő. Ennek ellenére, ha ki kellene emelnem kedvenc párost, akkor hármat írnék: fanxing (Kris x Lay – EXO), uruki (Uruha x Ruki – the GazettE) és lisamber (Amber x Lisa – f(x), Blackpink).
Mivel sokszor írok vegyes shipekkel, így egyáltalán nem nehéz. Ha megvan, kit írnék egyik szereplőként a történetbe, akkor már csak azt kell eldöntenem, hogy a sok választható idol közül ki legyen a szerencsés, akit mellé teszek. Számomra nincsenek korlátok a párosokat illetően, hogy kinek milyen köze van a másikhoz a való életben. Értem itt: ha még csak közös kép vagy egy rövidke videójelenet sincs kettőjükről, az sem jelent akadályt az összeírásukban.
6. Egyszerre több történeted is fut, és több OS-t is olvashattunk már tőled. Melyik áll hozzád a legközelebb?
Eh, hát ez elég nehéz kérdés. Minden történetemben van valami, amit ma már átírnék, ha megtehetném, de az eredetén mégsem könnyű változtatni, ha visszatekintéskor az ember azt szeretné látni, amit elsőnek leírt. Talán a Goodbye Pranpriya c. novellámat könnyebben felvállalnám, mint bármi mást a blogról.
7. Sok író választ magának írói álnevet – kíváncsiak lennénk, a tiédet mi ihlette?
Bevallom, eleinte ezzel én nem is bajlódtam. A saját profilommal kezdtem megosztani a történeteimet, majd ráébredtem, ez így mégsem az igazi. Nem tudom, mi miatt érezhettem ezt, de akkortájt az sem volt fontos, milyen háttérjelentéssel bír majd a név. Az motoszkált csak bennem, hogy a kedvenc együttesemhez legyen némi köze – ami oda jutott, hogy egy kevésbé ismert, de általam eléggé kedvelt szám címe lett az írói nevem. (the GazettE – Sumire)
8. Biztos sok visszajelzést kapsz, akár a blogodon, avagy a fanfictionös csoportokban. Mennyire fontosak számodra ezek a vélemények?
Mint minden írónak, nekem is nagyon fontosak a visszajelzések. Olykor hiányolom őket (vagy keveslem?), de folyton ráébredek arra, hogy ez olyan dolog, amit nem lehet követelni. Még ha csak ismételgeti is magát az olvasó, hogy mennyire szereti az író stílusát és történeteit, sokszor az is több erőt nyújt, mint a statisztika vagy a kedvelések száma a bejegyzésen.
Azonban én úgy vettem észre, hogy kevesebb véleményes visszajelzést kapok, mint sokan mások a csoportban, ám a kiemelkedő statisztikai eredmények miatt sosem kedvtelenedek el annyira azon, hogy nem szeretik az írásomat, mint írótársaim közül páran.
9. Biztos te is olvasol fanfictionöket. Van kedvenc íród? Esetleg kedvenc, nem fanfiction íród?
Természetesen olvasók, bár már sokszor megfogalmazódott bennem, hogy miért. Egy időben szerettem minden új bejegyzést megnyitni, felfedezni az újakat, de idővel már csak azon kaptam magam, hogy csak felbosszant egy-két dolog, így erről hamar lemondtam. Mostanra csak olyan történeteket nyitok meg, amiknek a csoportbeli bejegyzése korrektül van megfogalmazva – ha új emberek írásával szeretnék ismerkedni.
Ennek ellenére van pár olyan illető, akiknek az új bejegyzéseit akkor is megnyitom, mikor egyáltalán nincs időm vagy épp hangulatom az olvasáshoz. Egy konkrét írót nem tudnék és nem is szeretnék említeni, hiszen ahogy mindenki, úgy ők is folyton fejlődnek, van, hogy már meg is haladják egymás teljesítményét. A stílusuk is halad előre, vagy esik vissza, így egy embert kétlem, hogy bármikor csak említés szinten is, de ki tudnék emelni.
10. Nemrég nyitottál egy új blogot, amin kifejtetted a véleményedet a mai állásról a magyar fanfictionök világában. Feltehetően mindenki rájött, hogy ezen a fórumon nem történeteket fogsz közzé tenni. Milyen típusú bejegyzéseket tervezel megosztani itt?
Még magam sem tudom igazán. Már több mint fél éve gondolkodtam ennek a blognak a megnyitásán, de sosem volt olyan dolog, amiről az első bejegyzésemet könnyedén megírtam volna. Aztán feldobták nekem ezt az ötletet és én ráharaptam.
A továbbiakban valószínűleg lesznek még véleményes posztok, bár kevésbé tartom ezeket fontosnak. Eleinte teljes egészében személyes blognak indult, de ma már csak egy konkrét célom van vele. Egy ideje érlelődik bennem egy femslash (yuri) történet, amit saját karakterekkel szeretnék megírni. Nem tervezem rövidre, így nagyon bizakodó vagyok vele kapcsolatban. Valamint elképzelhető, hogy egypercesek is felkerülnek a blogra, amiket szintén nem idolokkal szeretnék publikálni.
Szóval történetek is lesznek a weboldalon, de legfőképp nem emiatt jött létre. Idővel biztosan kialakulnak majd a bejegyzések témái.
11. Gondolkoztál esetleg azon, hogy abbahagyod az írást magyarul, vagy véglegesen?
Nem is egyszer fontolgattam, hogy végleg felhagyok az írással. Nem a kevés visszajelzés miatt – hiszen tényleg nagyon sokan megtisztelnek azzal, hogy olvasnak –, hanem szimplán magam miatt. Élveztem az eddig megtett utat, de mostanában úgy érzem, megrekedtem és ez sokszor elkeserít.
12. Milyen terveid vannak a jövőre nézve írás terén? Esetleg formálódtak már meg a fejedben új gondolatok, ötletek egy-egy történethez?
Sosem terveztem hosszútávra az írással, s ez mostanra sem változott. Valószínűleg csak hobbi-szinten marad meg ez a dolog, ami kellemes kikapcsolódásként nyújt majd menedéket, mikor épp kizárnék mindent. Mivel nem nagyon rugaszkodok el a hétköznapi momentumoktól, így ötleteim mindig vannak, nem kell hozzá csak egy megmozdulás. Ám nem mindegyik elég ahhoz, hogy le is írjam.:) Terveim között szerepel még minimum két hosszabb kpop fanfiction (a jelenleg futón kívül), szóval egy ideig még biztos nem tűnök el (szándékosan).
13. Mit üzennél az olvasóidnak?
Talán túl klisés, de: számomra sokat jelent, ha valaki nemcsak egy, hanem több történetemet is örömmel olvassa. Nagyon hálás vagyok minden egyes megtekintésért és kommentért – legyen az pozitív vagy épp negatív hangvételű. Sosem leszek elég ahhoz, hogy mindazt a támogatást, amit az elmúlt időben megkaptam Tőletek, viszonozni tudjam, így boldoggá tesz, ha közületek van, aki elismeri azt, amit Nektek, olvasóknak alkotok! Köszönöm!
Nagyon szépen köszönjük az interjú lehetőségét, és további sok sikert kívánunk az írás terén! ^^
Elérhetőségek:
Oldalak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése